Utálom az embereket. Hogy ennek mi az oka? Volt egy pár kapcsolatban (nem PÁRKAPCSOLATBAN,hanem PÁR   KAPCSOLATBAN ,nem mindegy ) részem, és mindegyikben elárultak/átvertek. És a végén mindig én kerültem ki a rosszként. A barátaim elárultak,ott hagytak amikor szükségem volt rájuk. Volt egy idő,amikor senkire nem számíthattam ...És az nagyon rossz volt. Az emberek gonoszak ,és furák.

Aztán jött egy fiú.  Találkoztam vele az Ask.fm nevű oldalon. Kint volt a hirdető"táblán" én pedig írtam neki egy kérdést. Azóta tartjuk a kapcsolatot. A végére ő lett az az ember,aki a világot jelenti nekem.Ez lett egy ártatan kis kérdésből. Egy talán örökké tartó szerelem.

- X -

Anthropofóbiám van. Ez csak annyit jelent, hogy félek attól,hogy az emberek követnek. Ezt már régóta felfedeztem magamon, aztán ez egyre erősödött. Amikor mentem az iskolába ,folyton hátrafordultam és néztem ki(k) követ(nek). Olyan rossz volt, végül ez másba torkollott. Elkezdtem hallucinálni. 

~ Hallucináció

Láttam,elment ,de nem volt ott
Az előbb valaki kopogott
Láttam,tényleg, de már nincsen.
Láttam,tényleg, de már nincsen.

Hallom,megint, nincs is fülem
Előbb beszélgetett velem
Hallom,tényleg, de már nincsen.
Hallom,tényleg, de már nincsen.

Érzem,valóban, az előbb
Ő tényleg valóban lelőtt
Érzem,tényleg, de már nincsen.
Érzem,tényleg, de már nincsen. ~

És nem múlik el. Úgy érzem teljesen megőrültem már ,de valahogy ezt senki nem érzékeli. Borzasztó.

Megosztás a facebookon

A nevem Enikő. Csak Eninek becéznek,amit Annie-ként írnak le. Budapesten élek a szüleimmel ,és a 17 éves nővéremmel. 

-Macska mániám van.-

Most végeztem 8.c-ként ,mint """"matektagozatos"""" tanuló. Hát igen,a matematika és én két különb dolog. Egy jó gimnáziumba kerültem, hiába mondom a nevét,senki nem ismeri. de hisz ez ezért jó. Egy kicsit más. 

Az életem bonyolult, és még véletlenül sem átlagos. Nincs túl sok barátom,nem bízok meg senkiben. Najó ,ez nem igaz. Rossz szokásom,hogy túl könnyen kinyílok az embereknek.  Társaságban eleinte sokat beszélek,de aztán egyre fokozatosabban halkulok, tűnök el. Szeretek a középpontban lenni,sajnos. Bár ne így lenne. Vezéregyéniség vagyok,ez tény. Szüleimmel a kapcsolatom nem a legszebb ,sőt. Nem értenek meg.

-Nem ért meg senki.-

Utálom a mainstream dolgokat ,mindig azt veszem fel/hallgatom meg ami nekem tetszik. Szerintem ez így korrekt.Szőke festett hajam van,ami már le van nőve. Majd újrafestem. Zöld a szemem,akárcsak a lochnessi szörny.Nem tudom hogy kell leírni a nevét.

Egyszerűen annyira más akarok lenni, hogy végül abból semmi jó nem lesz. Mindenki félreismer, másnak ismernek meg, ezt mondják. Én csak mosolygok ezen. A stílusom elvont, művészi. Festek/rajzolok. Írok egy könyvet épp az életemről, de senkinek nem fogom odaadni,mert csak kinevetne mindenki,milyen ostoba vagyok. Haha.

annie ~

Megosztás a facebookon

Szóval sziasztok! 

Ez a blog az életemről fog szólni,ide lefogom írni azokat a dolgokat,amiket mással nem osztok meg. Hogy honnan veszem hogy ez érdekel titeket?
Nem veszem sehonnan. Egyszerűen szeretném megosztani veletek,hogy milyen egy egyáltalán nem hétköznapi 15 éves lány élete, aki gimnáziumba jár és két macskája van.

Szeretném ha megtudnátok,hogy az élet még véletlenül sem tündérmese. Tudom,ez most furán hangzik egy 15 éves lány "szájából" aki körübelül semmit nem tett le az asztalra,honnan tudná milyen az élet?
Pedig nagyon is tudom. Volt részem csalódásban,és boldogságban is egyaránt. Tudom milyen a NAGYBETŰS élet, még ha nincs is olyan sok tapasztalatom róla.

Szóval erről szólna ez az egész,remélem tetszeni fog és olvasni fogjátok:)

Még annyit erről,hogy amiket ide leírok,az MIND igaz történet,nincs benne semmi hazugság. 

annie ~

Megosztás a facebookon